Rövid az élet...
Mit akar uram nálam,
nem látja, hogy vetem az ágyam?
Le szeretnék most feküdni,
csak nem akar itt leülni!
Menjen már, vagy könyörögjek,
álmos vagyok, hadd pihenjek!
Nekem ne ígérjen semmit,
ne csörgesse fillérjeit.
Én tisztességes lány vagyok,
ne fogdosson, mert kiáltok
Menjen el, amíg finom vagyok,
azt hiszi, hogy mindent hagyok.
Jaj mit tesz! - ha meggondolom,
várjon, a ruhámat míg ledobom.
Tűzbe jövök, mint a vulkán,
már megint a bugyimban turkál?
Ne húzza le, nem engedem,
jaj Istenem, de szégyellem.
Várjon, levetem a blúzom,
ne nyalogassa le a rúzsom.
Ugye milyen szép a mellem?
Megbolondulok menten.
Kapja le már a nadrágját,
hadd lássam a mankóját.
Úgy áll, mint a szőlőkaró.
Ó de vastag, ó mily forró.
Összes vére benne lüktet,
amíg ilyen tüntessük el.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
