Merengés

Miért vagy velem ily könyörtelen,
miért hagysz ennyi kétely között?
Szállnék veled a felhők felett,
lesném a zord időt, miként tovasiet.
Verni tudsz szemeddel, tékozló testeddel,
emléked fonala filmként lepereg.
Lesütött szemekkel most rólad regélek

Vérzik a szívem, omlik a vágy,
kihalt utcák, megvetett ágy.
Újra nálad a rejtvény,
s a benne rejlő rejtély.

Megfejteném, de nem tudom,
a kedves fiatal és csinos.
Homlokom redős, hajam ősz,
kettőnkről csupán álmodom.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.