Ady Endréhez
Elégiát szeretnék most írni,
siralmas, fájó, búcsú dalt.
siratni sok elszálló szépet,
mely tőlünk messze tart.
Siratni sok ragyogó álmot,
s az álmokat űző valót,
haldoklik, meghal már a csók
A földi üdv, az égi mámor,
elűzve nem kell senkinek.
A szív nem dobban, merev,
kifosztott, fagyos és jéghideg.
A csókok édes mámorában
nem súg kéjes, balga szó,
haldoklik, meghal már a csók
Az ifjúság, a poézis messze száll,
megtört lelke gyengédségre vár.
Elmúlt sok év, viruló tavasz,
de a szerelem örökké megmarad.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
