Harcosok, halottak

Édesen előrehajolsz,
lenézel a fáradt macskakőre.
Ne félj, nem bánt!
Mosolyod leesik s koppan.

Harcos halottak vagyunk.
Szembe jöttünk,
kardunk nem zörrent,
ha barátin összeért.
Fönt a kertből jöttünk,
s ha lenézel,
le, túl az őszre kész házakon,
ott vagyunk a nád-gazzal nőtt réten,
de nézz előbb a macskakőre:
itt minden oly sima és nedves,
mint kútban az átok.
A kertből jöttünk,
itt jártunk alant.
Nézd, mert itt jártunk,
itt kísértük halni az Urat,
itt jött föltámadni a lélek.
S ott vagyunk, nézd:
harcos halottak.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.