Kikötõben
Idehoztak, földbe ültettek,
anyám vérével megöntöztek,
rúgkapáltam én, fogatlan állat,
sírni sem tudtam, magamra hánytam.
A bordázatlan ég alatt
csücsül egy kendő és kalap,
és ott lebzsel fejük
fölött a kréta-hold.
Gonosz fű nő a dombokon,
a kert alatt, a háztetőn,
bennem szaladgál száz halál –
egy közülük igazi.
Harmatos kendő és kalap
– Isten tenyerén két játszótárs –
bújócska közben szépen-orvul
halálom fogja, égbe dobja.
Sírni nem tudtam, magamra hánytam,
rúgkapáltam én, fogatlan állat,
anyám öntözött meg vérével –
idejöttem, idetaláltam.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Korunk, 2005 nov.
