Tengert
ölelő szemedbe
lapuló holdak hullnak
felhőkig dagálylik
harang mellű könnyed.
Rád vár
a hószitálta ropogós szél
dombok
fénnyel púpozott csöndje.
Csillaggal érik markodban
a virágos este.
Sötéthez simul
lassan az
arcod
szemedhez szelidül az ősz
hóba
fulladt halál-fuvallat
a hangod, anyám.
