Móka

Móka

Így vagy úgy, de meglátod magad.
Egy elszálló földdarabon, csalódott csillagok között.
Megtisztultál.
Nem zavar sem a fény, sem a vég.
Elhallgatott benned a döbbenet,
türelmed vízében csak bokáig jársz,
tavad vize sekély.

Kezedben morzsolgatod
az akarat szülte könnycseppeket,
miket kierőszakoltál magadból, mikor azt hitted kell.
Tévedtél.
Csokornyi végrendeleted palackba zártad.
Csodálkozva néz az óriás tömeg,
lenézel a kádba, miben ülsz. Szidod
a publikus magányt. A vizet.

Hadat üzensz a lebegésnek.
Süllyednél messze a habok közé, - kár a gőzér pajtás!
Nem működik ez sem.
Egyszer egy katlanba ébredsz.
Egyszer a tüdőd egy szalon. Angolul szalontüdő.
Vagy talán angol szalonna. Esetleg angolna, meg szóda.
Gőg és demagóga’, Góg és zsinagóga. Ady de.

Minden egy helyen. Egy sejtben minden.
Te is sejted.  
Félted a hidegtől, mi a haragodból fakad.
Harcolnál a sárkányok ellen,
kezedben fakard. Nem elég az idő.
amit mondani akarsz, fontos! Hadard!

Dühít, de a düh hűt. Megfagytál.
Megelégelt téged a vég. Elégsz. S ez sem lesz elég.
Szerintem a katlan etalon hely. Maradj.
Élvezd a hús roppanását,
Mint eszkimó, kinek móka a fagyhalál.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: délibábjáték