Játszom egy gondolattal

végtelen időben utazom
törékeny üvegszárnyakon
aTökéletesség felé
hajt akarat,remény.
megfoghatatlan erő alkotott
tökéletlennek,
majd magamra hagyott
aMegismerhetetlen Sors Könyvével kezemben,
magányosan, mezítelenül,nyughatatlan lélekkel,
Örök titok, mi voltam, mivé leszek,
mi volt a vétkem, mi az, mit jól teszek?
ebben a kiismerhetelen játékban,
mit születésemkor ajándékul kaptam.
földi törvények szerit kell játsszam,vagy szabadon alakíthatom önmagam?
egy isteni „Ki nevet a végén?”
szabályai szerint megy az eszelős játék,
a kockát magam dobom?
vagy mások fogják karom
amikor  kétségbeesve időnként elvetem
megunt sorsom, életem?
a játékban magam is nevethetek?,
ha élvezem,
a végén nyerhetek?
vagy egyszer rosszul dobtam akaratlan,
s időtlen-ideig itt maradtam?
enyém a végtelen idő ,
megtalálni valódi önmagam.
rég feladtam, nincs erőm, abbahagyjam?
fekete bábúként állok  fehér mezőben,
társat nem látok
csak a meg válaszolatlan  kérdést ismételgetem:
Ki nevet a végén?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.