Nyár, õsz, tél és … új élet
Jó a kedved, most vidám vagy, talán jól is laktál,
Pattog a tűz, csendben beszélgetünk, így hárman,
Te, én és Isten - szép az élet, hisz most nyár van,
Jó kedvedből önzetlenül máskor nekem is adtál.
Kicsit fázol, reszketsz, nem vagy nagyon beteg?
Rossz a kedved, nem értem, régen nem így volt.
Az ősz az talán, aki beléd ilyen rossz kedvet olt?
Idővel begyógyulnak majd ezek a régi, rút hegek.
Eljött, már igazán várható volt, tudtuk ezt előre,
Itt marad rajtunk, óvatosan megkaparintja létünk.
Nem mi rontottuk el, nem hiba, de ez lett belőle.
A tél tavaszig úgyis követi minden egyes léptünk,
Majd a napfényre lehámlik az ember fagyott bőre.
És új ruhát vesz fel - szinte parancsra - a lelkünk.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: (, 2007)
