Üres II.

Ez az első estém az üres lakásban.
Homokszemenként potyogó, holt idő.
Fásult, tompult lámpák függönytakarásban.
Esőkarcos ablak. Tág tér, szűk tüdő.

Följebb kéne kissé csavarnom a fűtést.
Hörög a fűtőtest, bugyborékol a cső.
Annyit nyeltem, mostmár nem bírom a tűrést.
Tenger alján szívekre rakódott mészkő.

Elvitted a képet, pedig hogy szerettem.
Apád adta nekünk még tavalyelőtt.
Egy erkélyt ábrázol, füsttől körbevetten
És egy kisírt szemű, hervadt arcú nőt.

Talán nincs melója, vagy otthon nem várják.
A srác nem szerette, csak hajtotta a vér.
Kibelezett szekrény, csattognak a vállfák:
Tejfogak vacognak, csontvázat ráz a szél.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.