Hajnali látomás

Korhadó lépcsőn reccsenő léptek,
rémület feszül    az éj homlokán,
sejtelmes zajra riad az álom,
félelem cseppje csöpög  alá.

Kezében tőrrel oson a hajnal,
rejtőzik, lapul, sorára vár,
libben a függöny, villan a kés,
sikolt a sötét, ideje lejár.

Vértócsa úszik  a látóhatáron,
elfolyik lassan az éjszaka vére,
csillan a fény, tűnik a homály,
ragyogó sugár  kúszik az égre.











Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.