Görnyedten cipeljük a kínt
izzadjuk a hétköznap robotját
teherként nyomja vállunkat a "nincs"
s csak legyintünk, nem tépjük a láncot
de egy kisgyerek láttán az utcán
mosollyá szelídülnek a ráncok
talán történnek még csodák
s minden házban megszületik
karácsonykor a Gyermek
s ha az élet megy tovább
nem szánjuk majd halálra
reményünk felnőtt Jézusát.
