Üres

Hajnali kettő volt kinn álltunk a gangon
füstköd a cigitől cserepes művirág.
Szeretsz-e kérdezte megvibráló hangon
ilyennel apácák szájából az imák
szoktak elhangzani. Hát persze feleltem
aztán becsúsztattam pár korty boroskólát
maradt még. Te is kérsz Utálom keverten.
A rács mellé raktam az üveget hogy hát
ne legyen zavaró holmi a kezemben
mikor ölelkezni támad majd hajlama.
Szívott egy utolsót kialudt egészen
a cigi ránézett vége van eldobta.
Kikönyököltünk még a korlátra dőlve
aztán ölelkeztünk tényleg azt akarta.
Mért nem szólsz ha fázol hideg volt a bőre.
Kemény tél lesz idén hócsillám zúzmara.

Mondd csak szerinted mért épp mi lennénk azok
akik felborítják majd a statisztikát?
Tudod a szerelemhormonra gondolok
hogy az három évig tart és sosem tovább.
Hogy az ásókapa hogy a nagyharang is
hogy a holtodiglan – ez mind csak hülyeség.
Igaz ha ősz leszek pocakos meg háklis
vén faszi akkor majd jól jön egy feleség.

Hátralépett erre és csak nézett kérdő
szemmel aztán bement szedte a cuccait.
Közben a cigiköd szétoszlott egy szellő
megzizegtette a művirág szirmait.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.