Szeptemberi magnóliavirág
szeptemberi magnóliavirág vigasztal
különc módon ősszel, nem tavasszal
megmutatva kibomlott rózsaszín kelyhét
az ősz különcnek, hogy megtalálja helyét,
küldetését,
múló évei értelmét,
sa reményt, hogy ősszel is lehetnek csodák,
varázslat, mely megszépít éveket,
visszafordítnéhány boldog órát,
elhitetheti veled, hogy el tudnád hordani a hegyet,
ha akarnád
ablakod elől, hogy a hajnali napsugárlegyen,
ki langyos csókkal ébresszen édes álmodból,
ne a kutyaugatás,
ahogy a csorda ballag, marha kolompol.
vidáman induljon a napod,
érdekeljen holnapod,
legyen kedved fát ültetni, jókedéllyel tenni- venni.
Az őszt sohasem kedvelem.
ez a kis rózsaszín virágszirom ,
most eljátszott velem,
kisimította homlokom szent Mihály napján, egy esős napon.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
