...alkonyatra megáll...

Nem hűlhetek a világ aljára
mint mínusz-fok
szökni kell lapvastagnyi réseken
azt hitte időm megállíthat
mint mozdonyt az olajzsíros ütközővas
a kilométerkő szobrozása
fáradt lába egy utazónak
fásliba tekerve kiment a bokája
kár hogy nem lehetünk úgy
mint az ókor csavargói
a történelem teszi anyókák elé járókereteit
a világ vándorai
nem becsülik sokra elszökött óráikat
de felfalják a virágoskerteket
Szépséges szemek mélységével
úgy foglak majd nézni én is
gyógyultsággal telve
amikor
levetkőzöd földhözragadtságaid
és nem kell fűrésszel esni gyökereidnek
bennünk aki megindul alkonyatra megáll
a széthajtogatott térben
zárópontja lesz vándorköreinknek






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.