A költészethez
Én
megtörlöm benned lábamat.
Kihasznállak,
mint kurvák a szerelmet.
Úgy élek, mintha
uralkodnék feletted
és kedvem szerint használlak,
kényszerítelek sok ezer
közös kézrázós, mosolygós
fényképre mellettem.
De nélküled nem vagyok
meghatározható,
mint kicsi a nagy nélkül.
És feloldozni sem tudlak
sorsod alól,
ne is kérd, ne is akard.
Csak játszd el a boldogság
szerepét, áldozd fel
önmagad nekem.
És én
nem fizetlek ki soha.
Nem köszönöm meg,
hogy hagytál
egész életemben
anyai bölcsőben ringani.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
