Ott vannak
Ahogy állok és visszagondolok,
egyetlen pillantásodra fűzöm fel magam.
Az egész nap összegezhető, és fáj kicsit
hogy Anna mellett ülsz és nem velem
de álmokat és délutánt kívánsz,
törölve ezzel mindenünk, mi volt.
Cserébe nem gondolok a hídra,
amin megint nélküled nem sétálok át.
Hogy te voltál-e az, már nem tudom.
És mindenhol ott vannak a háttérben
az édesanyák: hajat vágnak néha és
valóságos vagy álomfüggönyök mögül
költögetnek reggel ha menni kell-
És mindenhol ott van az Isten.
Szeretem, ahogy kimondod: van.
Volt, mikor tagadtad, de akkor
még nem épült a híd, nem ismertelek.
A pillantás, mely megszakad,
mert Anna bal füledbe szól
gyöngysorrá fűzi még
a szétzilált napot
mert buszra száll és jön velem
és vált a lámpa, ott figyel
a pillantás nem enged el
a János-hegynél elhagyom.
Csak Anna fáj. Csak ő nagyon.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
