Napsugár

Napsugár, ami életre hív,
Mire hirtelen megdobban a szív,
Eláraszt a nyugalom, melegség,
Felettünk nincs más, csak a tiszta ég.
Lassan múló percek, napok, hetek,
Csak arra várok, hogy Veled legyek.
Láthassam arcod, hallhassam hangod,
Mert tudom, Te minden szavam hallod,
Mellettem vagy minden pillanatban,
Minden érzésben, és gondolatban.
Tudom mikor mosolyogsz, vagy nevetsz,
És azt is tudom: mennyire szeretsz.
Mégis az élet kegyetlensége,
Mi pontot tett e csoda végére.
Elvett tőlem Téged, sok-sok éve,
S még sok idő, hogy lássalak végre.
De addig is küzdök, míg erőm bírja,
Mert tudom, ez boldogságom nyitja.
Mindig a napsugarat várom,
Mert benne, boldogságom látom.
Szeretném, ha látná minden ember,
Mint változunk mind, mint a tenger,
Elég egy szellő, egy lágy gondolat,
S a világ hirtelen elhallgat,
Megállunk mind, egyszerre, egy percre,
Mert csak utána tudjuk, hogy merre
Megy tovább az út, énünk, életünk,
S bár egy csöppnyit mind félünk, rettegünk,
Mégis együtt indulunk majd tovább,
Félelmünk is így hagy egyre alább,
Mert kit elragadott már a Halál,
Üzen nekünk, hisz ők a napsugár!


2006.10.16.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.