Képzelek el!
Mindig visszatérő, őrjítő gondolat,
Mi elnyomja hirtelen minden más gondomat.
Elfedi testemen mindazt, mi látható
S eltűnik az összes út, mi járható
Egyszerre kavargó százezer kép
Miből csak minden ezredik szép
Pörög, forog, kavarog az egész lét
Elmúlt után jön a következő hét
Nap, napra jő, éj, éjre száll
S nem található egy követhető szál
Semmi sincs mi tiszta vagy érthető
S most minden olyan „nemelérhető”
Nem értheti senki, mert még én sem értem
De azt tudom, sosem éltem
Ha éltem volna, biztosan tudnám
Mi az mit a Jóisten oszt rám
Emlékeznék talán minden szavára
S nem csodálkoznék az emberek szavára
Tudnám, hogy e földön mi az, mi fontos
S hogy a sok óra közül melyik a pontos
Sejthetném netán, hogy kiben bízhatok
Ha bajban vagyok, kire számíthatok
De most még mindig, csak emberként élek
S magamnak talán egy jobb éltet
Képzelek el!
2005.04.07.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
