Féltett érzés

Velem vagy most is, mint minden percben,
Kísértesz engem, akár egy szellem,
Mindent te uralsz benn, a fejemben,
Próbállak feledni, lehetetlen,
Uralod tudatom, testem, lelkem…

Csak vágyom a szikrát szemedben,
Vágyom kezemet a kezedben,
Vágyom, kitöltsd az űrt szívemben,
Megnyugvást találjak zenédben,
S társra leljek a te lelkedben.

Mellettem légy mikor fölkelek,
Megnyugtass, ha netán remegek,
Meghallgasd mindig, mit kérdezek,
S amit kérdésedre felelek,
Hogy érezd: mennyire szeretlek.

Érezzem kezed mint simít,
S minden porcikám hogy sikít
Utánad, ez mindent felszít,
S ettől egész testem feszít,
Csak te vagy, ki ezen segít…

Bódítson el az illatod!
Érjen enyémhez ajakod,
Láthassam teljes alakod,
Nyugtasson meg a te hangod,
Szorosan öleljen karod…

Uralod az álmaim,
Velük együtt vágyaim,
E percben az ujjaim,
Minden dalban hangjaim,
Letöretlen szárnyaim…

Egy utolsó, belső mérés,
Eltűnik a lélekféltés,
Egy mély, erőt adó légzés,
Mielőtt hangzik a kérdés,
S kiderül, e féltett érzés.

2007.07.14






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.