20 szál cigaretta száll

Egyet rögtön reggel
(feltéve, hogy korán ébredek fel)
Kávém két cukorral, tejjel
Mellé halálos méreggel.

Másodiknak tízórai után
Remegő kezemmel, sután
Kellő hányinger után
Remegő kezemmel sután.

Háromról tudja, ki halandó,
Szép szám, nem elhanyagolandó,
S egy a ráadás, Magyarok!
Közben otthonról dolgomra haladok.

Kényelmes érkezésem
Érzéseit a tüdőmbe vésem,
S elegánsan nyugtázom magamban
Az ötödiket szívom e pillanatban.

Hat, hét és  lemegy az ebéd,
Finom volt, de sajnos nem elég.
A tény zavar, nem a mennyiség,
A nyolcadik laktat és még el is ég.

Dolgomról a napnak nyugtával
Távozom fél doboz cigarettával.
Egyszerre átgondolom s megijedek
Félve gyújtom a tizenegyediket.

Míg a villamossal haza felé megyek
Ingerülten sorra veszem a tényeket
Le is szállok. -Milyen káros és büdös,
Hát ne gyújtson rá ki ily dühös?

-Kérdezem kétesen magamban.
De a  nyugalom a tizenkettedik adagban
Oly hamar eléri szívemet,
Hogy elszívni egészen nem lehet

Hazaérek szinte betegen
És segítve gyötrelmeimen
Döntő elhatározást teszek
-Na még egy utolsót magamhoz veszek.

Nem is kívánom. -magyarázkodok
-Ma leteszem, holnap rászokok.
Hát majd holnap teszem le!
-fájdalom hasít a fejembe

-Mérgezem két kezem által életem
Beborít, kitakar a félelem
Gyorsabb, és hősibb a giotin,
Ókori módszer a nikotin…

Ne tégy fel olyan kérdéseket,
Hogy mit csinálok, ha holnap felkelek!
Az idő gyors kezű varázsló
S eddig meghalt minden jövőbe látó.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.