Rengés
Rengés
Hol a célok egy tűnt kor hátára
Vissza-vissza néznek,
És látják,hogy vágtázva
Futnak előlük az események,
Na, ott állok.
És ahogy emlékeim a múltat,
Engem úgy kergetnek az álmok.
Gyermek vagyok és játékszerré vállok.
Hajócskám most engem úsztat.
Megvált ez emberi idomból
Hajtogatni kezd bőr szerű papirombol.
Vajon én rúgom a labdát,
Vagy ő taszítja lábam?
Én istenem, mi az mit csináltam,
És mi az mit velem csináltak?
Azt hittem a Fornettis zacskóba zártam,
Pedig itt volt, lesben állt konyhámban,
S most hamuba süt az élet nagy pogácsa.
Minden sors saját emberének a kovácsa...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.