Képtelenség

Az nem lehet, mi bennem lejátszódik.
Lényem lassan kétfelé szakad.
Ártatlan álmodozás
és valós valóság.
Leírhatatlan szenvedést és
fájdalmat okozó izzó
lüktetés, mi bennem végbemegy.
Mit tegyen lényem, mikor
a lét képtelen válaszutat szab neki,
melynek ösvényeit miden bizonnyal
fájdalommal és keserűséggel övezte a sors.
Szenvedjek hát csupán,
mert boldogságom keresem?
Nem tudom, létem lesz- e oly erős,
hogy kínok által sebzetten
győztes harcot vívjon
vagy az örök szenvedés
homályába burkolódzik,
mely csendesen pusztítva
életem végéig emészti
szívem s lelkem legapróbb zugait.












Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.