Gyilkosság
Hősiesen bírta,
míg el nem találta az a bizonyos
géppisztolysorozat.
Ott kezdődött és ott végződött minden,
azon a sarkon, ott, ahol az emlékek
és a jelen foszforeszkálva egymásba láncolódott.
A csókok, az ólomszavak, a vér,
mind olyasvalamik, miknek szerepük,
helyük volt ott és akkor, ezek
a szilánkok állították össze a teljes képet.
Ahogy a torkában felbugyogott a vér,
úgy érezte, annyira nem is fáj,
és érdekes módon tudatosult
benne, hogy érte, általa
talán még a halálnak
is van valami értelme…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
