Memento mori

Miért kell folyton emlékeznem a halálra,
mikor fölhangzik komor trombitaszó,
s hangjára megnyílik a gödör,
Jer új otthonod van földlakó!

De vajon hol jár e bús órán
a lélek kiért a gyertya ég,
s már osztoszkodnak vagyonán,
neki nem használ a példabeszéd.

Ki úgy hitte a menyországra lel,
s ha volt is ajkán imádság,
most nyirkos, beteg száj falja fel,
az örök, gyógyíthatatlan kórság.

Lám az agitátorok is hallgatnak,
kiapad a gyűlölet habzó pohara,
csupasz remegés, zsigerek sikoltanak,
nem akad erre medicina.

Tömjénfüst a bűzt el nem nyomja,
s mi haszna mit kiokoskodtak
a filozófus meg nem mondja,
szent, s korhely együtt halnak.

Nézd meg jól az életed,
talmi csak az, ál,
a homok lepereg,
s egy mi biztos: a halál.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Éj és Köd (Miskolc, 2005)
Kiadó: szerzõi