Memento mori
Miért kell folyton emlékeznem a halálra,
mikor fölhangzik komor trombitaszó,
s hangjára megnyílik a gödör,
Jer új otthonod van földlakó!
De vajon hol jár e bús órán
a lélek kiért a gyertya ég,
s már osztoszkodnak vagyonán,
neki nem használ a példabeszéd.
Ki úgy hitte a menyországra lel,
s ha volt is ajkán imádság,
most nyirkos, beteg száj falja fel,
az örök, gyógyíthatatlan kórság.
Lám az agitátorok is hallgatnak,
kiapad a gyűlölet habzó pohara,
csupasz remegés, zsigerek sikoltanak,
nem akad erre medicina.
Tömjénfüst a bűzt el nem nyomja,
s mi haszna mit kiokoskodtak
a filozófus meg nem mondja,
szent, s korhely együtt halnak.
Nézd meg jól az életed,
talmi csak az, ál,
a homok lepereg,
s egy mi biztos: a halál.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Éj és Köd (Miskolc, 2005)
Kiadó: szerzõi
