Mezítláb
Volga parti rabszolgák
Feszítik, húzzák, vonják ajkaim,
Melynek örömét
Pár könny keretezi.
Isten taposta ám
Szépen laposra
A hegyvidékek éles sarkait,
Aztán a síkságon
Már csak a nap fénye
Melegít arcomon.
Hát pirítva pattanok,
Aztán csak ugrálok,
És nincs már szikla,
Mely beárnyékolna,
De a felforrást élvezem,
Vér csordul meztelen testemen
És nem fél eltakarni, megvédeni.
Volga parti rabszolgák
Feszítik, húzzák, vonják ajkaim,
Melynek örömét
Pár könny keretezi.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
