Barokk Femina
WALTER VON SCHATTEN:
Elérkeztünk a stilizált helyre
Ahol a gyomorfal világít
És "hideg erdőben olvasol a bűnről"
Melyet folytathatunk életformaként
De többek közt, ez sem kötelező.
FRAU MESMER:
Minden darabom kevesül
Miközben csúfítalak este
Uram, hányat érintettél?
Miattam, engem, és által.
WALTER VON SCHATTEN:
Ez most nem a hús statisztikája
(hullamerevség a hulladék felett),
most másképp vagyok nálad,
és máshogy vagyunk itt.
FRAU MESMER:
Igen, Uram. El-
érkeztünk:végleg el.
Mind a tájból, mind magunktól és
te tőlem, mint a tárgytól
minden bővítmény és dísz.
WALTER VON SCHATTEN:
Nem érted a tartalmát a helynek
Így valószínűtlen vagy, mint az atom.
Lehetünk bármilyen felosztásban
a Liebesspiel mindig ugyanaz. Lehetünk
bármilyen tárgy, az árnyéka mindig vetület.
Nem a mondat számít, hanem ahogyan érted.
FRAU MESMER:
Én már nem mondok semmit Uram.
(Azt hiszem itt már el se várható.)
Ez már egy másik nyelv és párhuzam,
amiben nem vagyok kifejezhető.
Stilizálhatod, ahogy akarod:
Minden erdőben van egy hideg fa
De te fogsz választani aközött
a teste leszel, vagy az árnyéka.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.