Szeretlek
Nem gondoltam volna,
hogy ez a szerelem.
Szívem heves érzésektől hangos,
lelkemben könnyed szellő susog-
Édes, mikor rád gondolok.
Szemeid mámoros fénye,
életem éltető reménye.
Gondolatom körülötted forog,
mióta megláttalak
se éjjelem, se nappalom.
Mindez miattad van,
hála neked Édes,
hogy szívem s lelkem
ennyi élménytől ékes.
Naponta ezerszer
csak rád gondolok
és őszintén hiszem azt,
hogy ez kölcsönös dolog.
Testem minden porcikája
utánad sóvárog,
miért ne lehetnénk együtt
oly nagyon boldogok!
Gondolkodás nélkül róvom a sorokat
s szívem eközben egyre csak dagad.
Feszíti a láng,
a szerelem lángja,
mely csak érted ég
forrón, imádva.
Vannak, kik szerint
minden érzés felesleges,
de én tudom, hogy
érted igazán érdemes.
Gondolsz-e rám annyit mondd,
mint én terád, Kedvesem?
Nem élhetem nélküled
az életem siváran, üresen.
Látod Kedves, mily bonyolult
dolog, ha a szív szerelmes!
Nincs még egy ilyen igaz érzés,
melyre az ember jobban érdemes!
Mikor meglátlak érzem,
nincs erő, mely megváltoztatná
bennem szívem érzéseit:
miszerint az élet rövid,
ám a szeretetet, mit érzek
nem gátolja a lélek határa,
az örök elmúlása.
Minden este, mikor
álomra hajtom fejem
te is ott vagy velem, Kedvesem.
És ha reggel madárdal ébreszt,
te vagy az első kit szívem s
lelkem egyaránt, igazán érez.
Életemben új fejezetet nyitottál,
létezésemnek új értelmet adtál,
borús napokra derűt hoztál nekem
és most már tudom, hogy ez a
Szerelem!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.