Müanagy világ

Emberi szükségletem, hogy éljem letem,
De homályos igazságnál elér a félelem,
És, mint életem polcán a fröccsöntött emlék,
Egy kicsit leporolva még értelmet nyernék.

Nem tehetek róla, de én is ember vagyok,
Minden lépésemmel károkat hagyok,
Bár filléres életem a föld mellékterméke,
De szintetikus világban nélküled lennék-e?

Vagyok, mert nélkülem üres az életed,
Reményteljes voltomat teljesen szétszeded.
Úgy tartozom hozzád, mint Földhöz a műanyag,
Hogy minél tovább élj, nem lehetek hanyag.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.