Emlékeztet a múlt
EMLÉKEZTET A MÚLT
Emlékeztet a múlt a rohanó időre,
Amikor még nem is gondoltunk a jövőre.
Bíztunk magunkban akkor még ifjú emberként,
Őszintén hittünk - meghaltunk volna eszmékért.
Lázadó ifjúság dacával cselekedtünk,
Ha kellett igazunkért sokszor ölre mentünk.
Emlékeztet a múlt a rohanó időre,
Amikor még nem is gondoltunk a jövőre.
Habzsoltuk az életet de korlátok között,
Életünkből még az Isten is kiköltözött.
Kerestük a Szerelmet hittük, megtaláljuk,
A jót és a szépet ölünkbe hullni vártuk.
Emlékeztet a múlt a rohanó időre,
Amikor még nem is gondoltunk a jövőre.
Rohantak az évek évtizedek felettünk,
Miközben rózsaszín álmokat dédelgettünk.
Most a jelenbe már lecsillapult a vérünk,
Szelíd arccal, reménnyel jövőről beszélünk.
Nem emlékeztet a múlt rohanó időre,
Gyakran gondolunk előttünk álló jövőre.
Szerelmet - azt keresünk továbbra is ha nincs,
Számunkra Család - Szeretet a legnagyobb kincs.
Szívünkbe már az Isten is visszaköltözött,
Lelkünk békéje díszruhába felöltözött.
Zirc, 2007. 05. 14
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
