Emlékeztet a múlt

EMLÉKEZTET A MÚLT

Emlékeztet a múlt a rohanó időre,
Amikor még nem is gondoltunk a jövőre.
Bíztunk magunkban akkor még ifjú emberként,
Őszintén hittünk - meghaltunk volna eszmékért.
Lázadó ifjúság dacával cselekedtünk,
Ha kellett igazunkért sokszor ölre mentünk.

Emlékeztet a múlt a rohanó időre,
Amikor még nem is gondoltunk a jövőre.
Habzsoltuk az életet de korlátok között,
Életünkből még az Isten is kiköltözött.
Kerestük a Szerelmet hittük, megtaláljuk,
A jót és a szépet ölünkbe hullni vártuk.

Emlékeztet a múlt a rohanó időre,
Amikor még nem is gondoltunk a jövőre.
Rohantak az évek évtizedek felettünk,
Miközben rózsaszín álmokat dédelgettünk.
Most a jelenbe már lecsillapult a vérünk,
Szelíd arccal, reménnyel jövőről beszélünk.

Nem emlékeztet a múlt rohanó időre,
Gyakran gondolunk előttünk álló jövőre.
Szerelmet - azt keresünk továbbra is ha nincs,
Számunkra Család - Szeretet a legnagyobb kincs.
Szívünkbe már az Isten is visszaköltözött,
Lelkünk békéje díszruhába felöltözött.

Zirc, 2007. 05. 14













Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.