Limlom lábnyomok...
Limlom lábnyomok. A hóba hullajtom
szokott lépteim szotyihajait.
Habos-lapos utca - már a buszajtón
kijutva - őrzi rögtön helyeit
az elfogyasztott haladásnak... Varjak
repkednek kormos hétköznapokként.
Süket sárkány-fák lehelik a ként
tűhegynyi torkukon. Hát mire várjak
köztük? Robban bent a früstük s a rajt
száz felé hajt. - Merülj, merülj aszfaltkám,
hogy mégcsak ne is érezzek talajt!
Midőn jön velem dúlt humán-falkám,
midőn a szuvas, fájós idő szalajt:
eszemben anyám, ki mosott, vart rám.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
