Két ima
Te lány, ki a szirupos égből
Tenger-szemmel nézel alá,
Küldj onnan fényt a földtekére,
Ha már itt senki nem talál.
Szólj a Napnak: izzadjon ki
Magából mindent, mi benne lapul,
Mert nem akarunk olyan vöröset
Látni, ki narancssárgára fakult,
S elegünk van az olyan fűből,
Melyet csak nézni szabad, látni nem,
S a vízből, mely csak poshad,
S úgy bűzlik, mint egy tetem
Amin még egy éve nevettünk,
És azt mondtuk, majd elmúl’,
Most már azt sem tudunk,
Mert mosolyunk a sárba hull.
Viccelődve a másikon
Bujdosunk önmagunk elől,
Aki elsőként ránk akad,
Talán meg is öl.
Te lány, ki a szirupos égből
Tenger-szemmel nézel alá,
Tégy oda, ahova akarsz,
Csak kerüljön el a halál.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
