Idebent

Nézd! A Hold arca, akár a mosolygó gyermeké,
Kerek, ragyog, kacag,
Gyöngycseppjei szertegurulnak az égbolton.
Ne, ne nyiss ablakot!
Odakint maró füst gomolyog.
Inkább szívd magadba
A levegő nélküli teret,
Saját páránkat ízleld,
Mely életben tart engem
S én majd életben tartalak Téged.
Ennyi elég is...
Tápláljon lélegzetem,
Iszom sóhajaid,
Ismerj fel vakon is,
S én majd megtalállak a süket némaságban.

2006.10.09.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.