Elmúlt csókok
Az elmúlt csókok, mint apró gyöngyök
Gurulnak szerteszét megállíthatatlanul,
Néhol felcsillanva, simulva a ködhöz,
Majd búcsúcsillámot szórva a homályba
Hagyják, hogy elnyelje őket, közel a földhöz,
Az emlékek túlvilága.
Egy angyal kacsint, s cserébe újakat ad,
Szikrázó gyöngyöket
S lusta perceket,
Hogy új eskünket kötve, átélve
Újra hátrahagyjuk őket.
2006.07.04.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
