lekopnak rólam az angyali fények
előtted állok gyarlón, csupaszon
s vallomásoddal zokogva döföd át
a köztünk lapuló űrt.
miért teszed, ha látod:
magad alá kaparsz krátert,
s belőlem kiragadott
szirmokkal szórod be?
miért engeded, hogy így legyen,
tündérláncokat
miért olvasztanál bilinccsé?
