Tinta
Néha odaképzelem magam
Száguldó fémkeretek elé
Útburkolati jelek kereszttüzébe, ahol
Épp a véletlen sző altató hálót
Odaképzelem magam
A sínekre, összekapcsolom a vaspárt,
Ahogy megállok, és a zakatolás velem halad
A dobbanások egyre forróbbak, egyre füstösebbek
Odaképzelem magam
Gőzölgő roncsok alatt lévő üszkösödő testek közé.
Mély nyugalom, lassú és nemesen elemésztő.
Jó volna érezni
izmok mozdulatlanságában rejlő csöndet
Megállt vér kék, higgadt hűvösét
Kamrák néma kongását
Pupillák örök merengését a szemhéjak érhálózatában
Kiszökött levegő varázsos hiányát
Elszürkülést
Bomlás méltóságteljes és kimért folyamatát.
A világot többé nem
És magamat sem...
Eggyé válni a felszívódott tintacsíkkal.
2007 03 14
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
