Ópium

mottó:
"Elmémbe, mint a fémbe a savak,
ösztöneimmel belemartalak."  /József Attila: Óda /


Itt. Most. Feleszmélten.
Még mindig kábultan.
Epét ittam jóízűen,
Míg ópiumköd lengett körül,
Tarka fátylak, mosolyok,
És én csak nyeltem
Rendületlenül.
Mindent magamra csatoltam,
Teleragasztottam az arcm:
Láthassa mindenki az öröm
Élénkrózsaszín öntapadós cetlijeit...
Horog a szájba
És hagytam magam kihúzni a partra
Azt hittem, táplál
Azt hittem, itat
Azt hittem, élek még
És közben elfogytam.
Most gyökeret eresztek magamba.
Meg kell tanulnom fotoszintetizálni.
A semmit állítom elő,
Üres maradok, tiszta vákuum.
A csömör elkerült
Mert időben elfogyott az édes,
Fojtó köd.
Még remegek
Még nyáladzom
Még nem látok...
Pedig ébresztett már pofon.

2007 03 08






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.