Kép, hang, lét
Én majd eloltom a poklot
Ha már csak hideg hamvat hint
Elgyötörten, szárazan köhint
A felszínre pár utolsó füstoszlopot.
Én majd felgyújtom a szentélyt,
Hogy pókhálós, kiüresedett gyomrát
Forró szenvedély járja át
És beragyogja a füst éjt.
Én majd eltöröm a hangot
Ha nem bömböl már, csak zeng
A jelentés nélküli csend -
Sikolyig nyúzok minden harangot.
Én majd eltörlöm magam
Ha kontúrjaim tompulnak
Cafatjaim rostokra hullnak
Széttépem minden szavam.
2007 01 27
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
