Cím nélkül
A betonon egy szelet eget
Szilánkokra tör két kerék
És a fékcsikorgás beleüvölt
A távolodó mozdony kántálásába
A fenti gyapjúbélés már
Kékben, sárgában, szürkében játszik
De hamarosan véres lesz minden
A világ - bíbor vérmező
Tócsákban áll előttem a tűz
Végigsimítja a fák kérgét
És beleharap a nyáladzó levelekbe
Az én szemem is véres, ha behunyom
És úgy nézek a legforróbb arcba
A Nap a Te arcod
Kidugva a végtelenből, nézel
Érzem, ahogy végigömlik rajtam
A tekinteted millió csápja
Nézd a szomorú sugarakat
A kihűlt, képlékeny mintázatot
Te öleled sugaraiddal
Érted sikolt némán
Idén is huszonnégyszer
A Hold az én arcom
2007.03.03.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
