Buborék
Fehér zászlót tűzök a homlokomra,
Hogy mindenki lássa,
És feketét nyomok a szívembe,
Hogy én is érezzem:
Néha elég az apró remények
Ezüstös szárnycsapásaiból.
Megadom magam
Fejet hajtok
És kivágom a nyelvemet is,
Hogy aztán lenyeljem,
És csak néha, nagyon néha
Bugyborékoljon fel
Egy-egy gondolatom,
Néhány igaz szavam,
Hogy, ahogy fogant, úgy pattanjon szét.
2007.01.29.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -
