Úgy vártalak

Úgy vártalak,
testemre száradtak a szavak.
Aztán lekapartam, de rámtapadtak újra,
így lett a csend istentelen
varratok között vergődő
hallgatás.
Úgy vártalak,
csonthéjat növesztett rám a vágy.
Aztán elvékonyult, egyszer csak végetért,  
így árvul el, így bolyong
minden hozzád vezető úton
a szerelem.
Úgy vártalak,
az emlékek lehorzsolták rólam a bőrt.
Aztán felrepedt, majd összeforrt hirtelen,
így lett teljes, így  tárgytalan
az aranyér fájdalmán átpréselt
felejtés.
.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.