Száz sor a testiségrõl

éjszaka
kéj szaga
terjed

erjed
a vágyad
az ágyad
ékében

éj-ében
eszmélet
tesz véled
ájulást

árulást
vétesz el
fél leszel
nem egész

felemészt
ez egyszer
e vegyszer
a mámor

akárhol

(tombolva
gombolja
nadrágját
hadd rágják
ma újra
az ujjak)

gyönyörökbe
könyörögve
kutat száj
utat váj
élvezed

félve szed
meztelen
testeden
csókokat

szólongat
a vakság:
aranysár
ködébe
fölélve
nyögve hullsz

bőrre nyúz
a kéj-kés
a létkész
vigaszban

(kihaltan
egyedül
elvegyül
az önzés –
ha föltépsz
egy ajkat
elalvad
lüktetése?)

tűnve, félve
várod a
kárhozat
elmúltát

meg tudnád
érinteni
félisteni
világok
kiásott
messzeségét

s eltemetnéd
őket

bódulat
szól, huzat
pillanata
villan, ama
csöpp halál
föltalál
testedbe

ellepve
megfeszülsz
fekve szülsz
ürességet

szünet
s véged

arcod pirult
harcon kifúlt
reszketeg
lett, beteg
nyögve sóhajt
gyönge óhajt
mindent, mi
mindenki
számára
pár-vágyta
kincs –

nincs
helyed e
fekete
távolban
már holtan:
husodba
futotta
magát a
magánya
e testnek


s elvetlek






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.