Bársonyfedél
Emlékekbe szőttem mosolyodnak bársonyszövetét,
S aranyló mézzel nevedet hímeztem rá,
Két kezeddel szirmokat szórtam rajta szerteszét,
S csillagporral festettem meg mélységed szép szembogarát,
Alkonyattól loptam a pírt, hogy hamvas selyemmel kényeztesselek,
Rózsavízzel mosdattalak, hogy mélyen magamba lélegezhesselek…
Éhséged, ha lelkembe mart, véremmel csókoltalak álmatagra,
Kínjaimtól kértem az írt, ha szomjúságom rád ragadna,
Messzi tájak ezüstjéből szép koporsót álmodtam Neked,
Meghalni, ha vágytál, legyen békés, csillogó fekhelyed,
Szivárványból kötöttem a csokrot, mellyel végső utadra engedtelek,
S vén akácok kérgére róva könyörögtem:
Bocsásd meg, hogy szerettelek…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
