Szükségszerû

SOSEM ÁLLÍTOTTAM ENNÉL TÖBBET.
Ha figyelő tekinteted a naptól fáradt udvarra
veted, láthatod, ahogy a macskák dugnak.
Ez nem több mint szükségszerű egymásra
találás. Egy narancs gurul feléjük, beleolvad
az idillbe: rózsakert, szél markolta  
porszemek, meg egy véletlen galamb.
Az aktust néha egy erős vonyítás
szabdalja darabokra. Érezhető az érdek.
A nőstény nem akar többet, csak
menekülni, messze. A hím amolyan
magánykényszerből tartja csak, meg
az ösztön. Kávé ömlik a délutánba,
a cigarettavéget bennfelejtem az idillben,
s mindeközben rád gondolok. Ez amolyan
szükségszerű egymásra találás. A macskák
is befejezik. Meg én is. Sosem fogok ennél
többet állítani. Szükségszerű egymásra
találás, ösztön.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.