elindulok a fény felé
mégis minden láblendítéssel
saját árnyékomra lépek
sorvadok ahogy a hold
kerekedik én lassan elfogyok
hányás-ízűvé vált számomra
az élet válogatás nélkül
zabálom fel mit elém teszel
fogadom be az üres ígéreteket
kőgombócokkal együtt
nyelem elcsépelt szép szavaid
közben kezem a gyomromon
és tudom amint nem figyelsz
emésztetlenül mindet
visszaöklendezem
