A tûzkép

A részleteket végig kéne
Mondani, amíg lehet,
Az öltönyös úr egyre dolgozik
Az állatai közt, pliszét?, faberakást?,
Túl nagy már a homály, pettyez?
Tűzképet fest?, a pávián merő
Figyelmét is, ahogy az asztal
Sarkán ül, szemben vele, és még velük,
Vagy inkább egymással a két begyes
Fogoly – ha az – valami összetartja
Őket ilyen szótlanul, mint kandalló-
Rostélyon át felizzanak a pöttyök és
Harántcsíkok, ez a nyugodt és eldöntött
Mintázat, a madártest bélyege, nem
Fogom érteni soha, csak elfogadom, amit
Felkínál a nyelv, és úgy mondom, mintha
Az én szelíd állatom volna, dolgozom a
Tűzképen, bár nem tudom, mi az, a nyelv
Terel, ameddig vagy, aztán, akkor már
Éjszaka, nekem se lesz többé ismertetőjelem.  





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: A terep (Pécs, 1998)
Kiadó: Jelenkor