Sárbogárd 19:51
Szeretkeztél már vonatvécében?
Én nem, de megtenném veled, ha hagynád.
A melltartódat az alagútban venném le, a
Bugyidat meg egy állomáson.
(Féltelek, nehogy eless.)
Kinyitnám az ablakot, mert azt kérted, gyújtsak rá
(te szereted az ilyen nemtörődöm filmes kliséket, én
Viszont félek, hogy büdös lesz a füsttől, vagy, hogy észrevesznek.)
Aktus közben rezzenéstelen arccal merednék ki a szürkületbe, s figyelném,
Hogy remeg el mellettünk az idő, meg a fák. (te odalennél ezért a nézésemért
Engem viszont ez érdekelne a legkevésbé)
Elgondolkoznék rajta, hogy iszom még egy sört a büfékocsiban, s elhatározásra
Jutva egyre vadabb lökésekkel préselném neked a testemet.
(Spiritusz – gondolnád. Szalon – gondolnám én.)
Észrevétlenül rálépnék a lehúzópedálra, hogy észre vedd milyen gyorsan tűnnek el a
Sínfokok a lefolyó végén, hogy megértsd, miért hagylak el, ha leszállunk.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
