Május 1
Fénypászmán csillámló
porszemekként meneteltünk
végig a Tanácsköztársaság útján
( Illésfalvi Marcsinak jó feneke volt a
kék úttörőszoknyában), fejünkben
zakatolt az idomított egyszeregy.
Néha ütemet tévesztettünk,
ilyenkor szökkenni, csusszanni
kellett de ez volt a legjobb
az egészben. Legalább is én
élveztem a dolgot„rendbontásilag”.
Meg utána a parkban a ragadós,
rózsaszín vattacukor pamacsokat,
ahogy elolvadtak a számban.
Azóta kiderült egy s más
a diabetes-ről és hogy ártalmasak
az E mittudoménmilyenszámú
élelmiszer színezékek is.
Ez nem sok ahhoz képest,
hogy folyamatosan öregszem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
