Néhány véletlen

A sörösüveg szájára tetted a perecet,
majd párszor megforgatva ujjaid közt
beszippantottad annak szenes illatát.
Ezalatt már éreztem, valami nincs rendben velem,
a kávé meg a sör ebben a formában (ilyen hirtelen)
eléggé betett, de nem akartam szólni, a mutató ujjam
az ajkam felett, a középső ujjam az ajkam alatt
pihentettem ilyenformán támasztva fejem,
s én is mélyet szippantottam az ujjaimból
áradó hamisítatlan kanca-szagból (ahogy Tereza mondaná).
Figyeltem amint beleharapsz a körülszimatolt perecbe,
majd a bal szemed alatt lévő anyajegyet néztem
(ami közös megállapodásunk szerint én vagyok).
Hattyúnyakú szempilláid figyelemben rebegtek,
az ablakon túli világra révedtél, sokadszorra úgy,
az az érzésem támadt, szándékosan kerülöd el tekintetem.
Odakint esett, már reggel óta, aminek én
a régi emlékek miatt kifejezetten örültem,
az mp3 lejátszódból épp valami kellemes dallam szólt,
ezért volt igazán furcsa amikor úgy éreztem:
az egész napi bevitelt kiürítem a kövezetre.
A szobába rohantam és lefeküdtem félmeztelen az ágyra
(talán mert addigra elfogyott a perec) te utánam jöttél,
s vagy három, óránként induló járatott lekéstem
amire elmúlt a rosszullét, s meztelen testünkről
felszáradtak az izzadságcseppek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.