Nem lettem hitetlen...

Nem lettem hitetlen, nem dúltam oltárt.
Nem gyaláztam szentet, nem szegtem dogmát.
Nem káromlottam istent, nem ejtettem vétket.
Hitem, ha ingott, kerestelek Téged.
Ha fordultál felőlem, tekintetedbe álltam.

Hibám lehet, hogy nem adom a bálványt,
Saját bitómnak nem ácsolva állványt?
Istennőm nélkül  bolyong, elkárhozik lelkem,
Angyal kísért eddig, vak utamon  engem.

Hitet váltsak, új istent imádjak?
Keressek új tengelyt a világnak?

Már fohászom, imám szavát se érti,
Hisz’ szó sem kellett, lelkemben olvasott!
Álomba ringatott, míg ott jártam, Ő változott.

Egyedül bolyongtam, s kit ott éreztem mindig,
A túlparton maradt, onnan nézve végig.
Onnan hozott meséim  meghallgatta szépen,
Nem volt útitársam, csak élményt osztva vélem.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.